1. fejezet

1. fejezet 

Az új lány

-Úristen első napom itt a Handigson gimibe. -lépett be a suliba Emily Richmond, barna hajú, barna szemű, félénk lány aki most költözött ide Angliából. -A szekrényem a 850-es... Jaaj csak vajon merre van? -Elindult megkeresni a szekrényét. -840..akkor mindjárt itt lesz!
-Csöööööööör. -megszólalt a csengő.
-Ááá becsöngettek! Jajj ne sietnem kell! -elkezdett futni a szekrénye felé. Miközben futott nem vette észre az egyik lányt aki éppen a szekrényét pakolgatta ezért véletlenül fellökte.
-Áúú. Normális vagy? -kérdezte kiabálva a lány.
-Ö..ö..bocsi..nem direkt volt csak siettem a szekrényemhez és hát véletlenül ellöktelek. Sajnálom nem akartalak ellökni!
-Jó oké semmi baj. Én se akartam veled kiabálni csak megijesztettél! Na de légyszíves segíts fel!
-Öm..oké persze! - Aztán Emily felhúzta a földről a lányt.
-Á köszi! Amúgy szia Bella vagyok, Bella Gonzales. És te ki vagy?
-Emily Richmond.
-Á az új lány. Ö..Angliából ugye?
-Igen!
-Akkor jól tudtam! Köszöntelek itt a Handigson gimibe. Új osztálytársam! -kacsintott Bella Emilyre.
-Ó új osztálytárs?! Szóval osztálytársak leszünk?
-Igen! Jó embert löktél fel! -nevetett Bella. Hosszú barna haja volt és fekete szeme.
-Hát igen!-nevetett Emily is.
-Csööör. -szólalt meg a csengő.
-Hát de már az előbb becsöngettek!
-Igen de az csak jelző csöngetés volt! 10perccel óra előtt hogy biztosan betalálj a termedbe!
-Ja értem!
-Neked milyen órád lesz?
-Hát öm mindjárt megnézem!-előhúzta a zsebéből az órarendjét.-Biológia.
-Nekem is! Akkor menjünk együtt jó?
-Jó! De még meg kell keresnem a szekrényem a 850-est.
-Az itt van az enyém mellett!
-Köszi!-gyorsan berakta a táskáját a szekrénybe és előkereste a Biológia felszerelését meg a tolltartóját.-Na indulhatunk!
-Rendben!
És a két lány elindult a biológia terem felé.
-Nézd ott ülök leülsz mellém?-mutatott Bella a leghátsó padsorra.
-Öm..persze. Úgyse ismerek senkit aki mellé leülhetnék!-mosolygott Emily.
Leültek a helyükre még pont időbe mert Mr. Nelson belépett a terembe.
-Jó reggelt gyerekek! Van egy új osztálytársatok. Emily Richmond. Kérem fáradjon ide ki.
Emily feláltt érezte ahogy az egész osztály őt nézi. Kisétált és megáltt Mr. Nelson mellett.
-Szerbusz Emily. Kérlek mutatkozz be!
-Ö..Hát sziasztok! Emily Richmond vagyok, Angliából, jöttem.
-Ó Anglia! Hm az szép ország!-mondta Mr. Nelson. -És összebarátkoztál már az osztállyal?
-Nem. Eddig csak Bella Gonzalest ismerem.
-Áh értem. Na osztály segítsetek Emilynek beilleszkedni! Emily leülhetsz!
Aztán Emily visszasétált a helyére. Hallotta, hogy az egész osztály róla beszél. Rosszul érezte magát. Legszívesebben elfutna innen de nem tehette.
-Mily nyugi. Ne is törődj velük! Velem is ezt csinálták!-nyugtatta Bella.-És most nézz rám! Én vagyok az osztály egyik legmenőbb gyereke!
-Köszi a nyugtatás!-mosolygott Emily Bellára.
-Ugyan már nincs mit! Hallod ma ebédszünetben ebédelsz velem meg a haverjaimmal?
-Hát..Nem tudom talán.
-Na Emily légyszíves!
-Á na jó!
-Ez az! Akkor ebédszünetben gyere ki oda hátra a padokhoz!
-Rendben!
Kicsöngettek óráról. Emilynek matekja Bellának föcije volt.
-Na szia Mily!
-Szia Bella!
És elindultak a termük felé. Emily visszanézett és látta ahogy Bellát körbe veszi egy egész banda. Féltékeny volt rá hogy Bellának vannak barátai Emilyn kívül de Emily csak Bella a barátja. Visszafordult és összeütközött egy fiúval.
-Jaj bocsi véletlen volt!-kért bocsánatot Emily.
-Hé kis csaj nézz a lábad elé!
-Öm..nem akartam neked menni. Bocsi még egyszer!
-Jól van! Na de most már hagyj van fontosabb dolgom is van nálad!
Emily félre állt hogy a fiú elférjen mellette.
-Na ez durva volt!-gondolta magában Emily.
Bement matekra. Ott is bekellett mutatkoznia és beszélnie magáról. Sajnos Bella nem volt itt hogy biztonságban érezze magát. Ezért leült a leghátsó padba egyedül. A többi órákon is ezt tette. Végre eljött az ebédszünet.
-Ebédszünet végre!-gondolta magában Emily. -Összeismerkedhetek Bella menő barátaival!
Elindult hátra a padokhoz. Mikor közelebb ért meglátta Bellát aki fut felé.
-Mily! Azt hittem el se jössz na gyere!
Odahúzta a többiekhez Emilyt.

-Na srácok ő itt az új lány Emily. Vagy ahogy én hívom Mily.

-Öm..Sziasztok!
-Szia!-köszönt egy lány. -Rebecca vagyok!
-Hello én meg David. Tudod akinek neki mentél!-mondta bunkón.
-David!-szólt rá Bella.-Biztos nem direkt csinálta! Ugye Mily?
-Igen én csak véletlenül mentem neked.
-Jó mindegy hallod felejtsük el! Megbocsájtok!-erőltetett mosolyt magára David.
-Öm..köszi.
-Van mit!
-David!-ordított Bella.- Amúgy nyugi Mily csak kicsit el van szállva magától mivel ő a foci csapat egyik legjobb tagja.
-Chh. -csettintett felháborodva David.
-Na mind1..Nézd ott van Bily, Robert és a többiek.-mutatta be Bella Emilyt.
-Ömm..aha megpróbállak megjegyezni titeket!-nevetett Emily.
-Oké.-mondta nevetve a banda.
-Na együnk!-mondta Bella.

Neki kezdtek az evésnek. Evés közben jókat nevettek és beszélgettek, sőt még David is néhány poént elsütött. Emily nagyon jól érezte magát. Végre úgy érezte tartozik valahová.
-Amúgy Emily milyen volt Anglia?-kérdezte Rebecca.
-Anglia?! Anglia csodálatos, varázslatos, mesés, titokzatos ország. Anglia egyszerűen fantasztikus.
-Pff..Akkor miért költöztetek el?-kérdezte David.
-Apa miatt. Mert kitalálta hogy Amerika sokkal jobb hely, itt sokkal több lehetősége van munka terén mint Londonban. Én nem akartam elköltözni de sajnos el kellett.
-Értem.-mondta Rebecca. -És voltak barátaid ott Londonban?
-Persze. Jó sok. Minden hétvégén átmentünk egymáshoz hülyéskedni meg elvoltunk. Vagy ha Ronald, a partyarc csinált házi bulit akkor odamentünk. Ronaldnak sok bulija volt mivel a szülei sokat utaztak ezért napokra, hetekre is egyedül hagyták őt, és Ronald kihasználta ezt.
-Az jó lehetett!-mondta Bella.-Na és legjobb barátnőd volt-e?
-Igen volt. Sally Benett. Vidám, pörgős lány. Legjobban sétálni szerettünk. Volt ott egy kísértet ház szerűség és mindig elmentünk oda. Majdnem mindennap. Kiskorom óta, pontosabban 5 éves korom óta ismerem. Ő volt az új lány az oviba. Senki se ment oda hozzá ezért mindig egyedül játszott. Pár hét múlva felálltam és odasétáltam hozzá:- Szia Emily. Te? Rám nézett és mondta:-Szia Sally. Én:-Legyünk barátok! Ő:-Jó. Tudom kicsit hülyén hangzik így visszagondolva de ha egyszer így történt! És utána mindig együtt játszottunk. Ha nem volt oviba akkor én nem voltam hajlandó senki mással játszani, csak mindig Sallyvel. Vagy Sally vagy senki.
-Ez aranyos.-nyögte ki végül Rebecca.
-Hát igen.-mosolygott Emily
-Emily milyen órád lesz most?-kérdezte Bella.
-Magyar.
-Á az jó nekem is! Na de gyere menjünk 2perc múlva becsöngetnek és Mr. Baxtor nem szereti ha késnek az órájáról.
-Öm..Rendben.
Gyorsan összepakoltak és elköszöntek a bandától.
-Hallod Bella..-mondta Emily amikor leültek a padba.
-Igen?
-David mindig ilyen bunkó?
-Hát vannak ilyen napjai. De lehet azért ilyen mert bejössz neki!
-Aha persze!-nevetett Emily.
-Hát ki tudja. Amúgy Londonban volt pasid?
-Hát..igen.
-Az jó! De ugye nem azért lett vége mert elköltöztetek?
-Nem. Már régebben vége lett.
-Ja értem!
-Amúgy nem azt mondtad hogy a tanár nem szereti ha késnek az órájáról?
-De, miért?
-Na és akkor mi van ha ő késik a saját órájáról?-nevetett Emily.
-Hát akkor elő áll valami szöveggel.-nevetett Bella is. -Kíváncsi vagyok, hogy most mi lesz az!
Ahogy ezt ki mondta Mr. Baxtor lépett be a terembe.
-Elnézést a késésért csak az igazgató úrrál beszéltem! Hiányzik valaki?
-Na tessék itt is a kamu duma.-súgta Bella Emilynek.
Emily magában nevetve leült a helyére.
-Na gyerekek akkor kezdjük az órát.-mondta Mr. Baxtor.
-Te Bella, és neked ki a legjobb barátnőd?
-Legjobb barátnő? Nekem olyanom nincsen! Nekem csak barátnőim vannak. De valahogy senkit se mondhatok legjobb barátnőmnek.
-Ja értem.
-Khmm..Emily Richmond és Bella Boncales!
-Elnézést uram, de még mindig Bella Gonzales vagyok!
Itt hangos nevetés tört ki.
-Csend! Csendet a teremben! Na és kisasszonyok az előbb miről tetszettek beszélni?
-Hát elnézést kérek de ez magánügy!-mondta Bella.
-Ó..Kérem a magánügyi dolgaikat délután beszéljék meg! Most magyar óra van Gonzales kisasszony.
-Gratulálok tanár úr!-tapsolt Bella.
-Miért?
-Mert ki tetszett mondani helyesen a nevemet!
Újabb nevetés tört ki.
-Há..mégis hogy mer így beszélni velem? Azonnal menjen fel Parker igazgató úrhoz!
-Jaj de tanár úr! Szeretnék itt maradni ezen a fantasztikus magyar órán.
-Rendben maradhatsz de mos már maradj csendben, mert szeretem tovább tartani az órát!
-Tanár úr, levegyem a falról?-kérdezte David.
Az egész osztály nevetett.
 -Há..micsoda arcátlanság! Rágalom! Elegem volt Bella és David fel az igazgatóiba most!
Bella felállt belepakolta a táskájába a cuccait és elindult az ajtó felé, David ugyanezt tette.
-Sziasztok!-léptek ki az ajtón.
-Na szóval ott tartottunk hogy..-magyarázott tovább Mr. Baxtor.
Emily valami furcsa érzést érzett. Mintha féltékeny lenne Bellára, hogy most Daviddel lehet ő meg itt punnyad magyar órán. Igaz David bunkó volt vele de mégis Emilynek bejött ez a menő srác. Egész magyar órán azt tervezte, hogy holnap beszél vele és próbálkozik nála. Amikor kicsöngettek Emily az igazgatóihoz ment ahol csak Davidet látta.
-Bella?-kérdezte.
-Most hívták be. Amúgy hallod bocsi hogy olyan bunkó voltam.
-Semmi baj.-mosolygott Emily Davidre.
-Akkor jó! Amúgy van kedved ma délután 3kor megnézni a meccsünket?
-Igen van.
-Szuper! Akkor majd 3kor találkozunk. De most mennem kell szia.
-Szia.
Emily az ájulás szélen volt.
-Úristen David elhívott a meccsre! Á de jó!-gondolta magában.

-Szia!-üdvözölte Bella Emilyt.

-Á..szia!
-Megijesztettelek?
-Hát igen.
-Bocsi.
-Semmi baj. Amúgy mi volt?
-Csak hogy ne legyek ilyen meg hogy tőlem többet várnak meg ilyen hülyeségek. Amúgy mikor mész haza?
-Hát későn.
-Hogy hogy?
-David elhívott hogy nézzem meg a meccset.
-Á mondtam, hogy bejössz neki!
-Lehet, nem tudom. Te nem akarsz itt maradni?
-Hát jó maradhatok.
-Oké! És addig mit csináljunk?
-Gyere nézzük meg a bemelegítést is!

Elindultak a focipálya felé. Emily látta amint David bemegy az öltözőbe. Megállt és nézte az öltöző ajtaját, hogy David mikor lép ki rajta.

-Hé csajszi nyugi mindjárt jön!-lökte oldalba Bella Emilyt.
-Ja..Ja tudom csak..és hát.
-Nyugi értem én!
-Öm..Tényleg?
-Igen, belezúgtál David Meyersbe!
-Miii?-kérdezte felháborodva Emily.-Ez ez nem is igaz!
-Jaaj nyugi nem mondom el senkinek!
-Á de biztos?!
-Igen biztos. Bennem megbízhatsz! Na de gyere menjünk.
-Oké.
Amikor odaértek a pályához, felmentek és leültek a lelátóra.
-Juuj nézd csak ki jön ott!-kacsintott Bella Emilyre.
Emily odanézett meglátta Davidet aki integetett neki. Emily mosolyogva visszaintegetett. David kacsintott egyet, majd beállt a csapattársai közé.
-Ohohó Emily..Emily már az első napon bepasizni!-mondta Bella.
-Dehogy is! Ő köszönt nekem én meg neki és ennyi nem volt semmi és szerintem nem is lesz.
-Jaj te butus! Tuti bejössz neki! Majd meccs után menj le és gratulálj neki meg minden!
-Oké.
Emily ránézett Davidre aki most is őt nézte. Mosolyogtak egymásra majd az edző megfújta a sípját. Ketté osztotta a csapatot és elkezdődött a meccs.
-Hajrá David!-üvöltötte Bella.
-Igen-igen hajrá!-csatlakozott Emily is.
A meccset Davidék csapata nyerte.
-Ez az szép volt!-tapsolt Bella.-Na gyere gratuláljunk nekik!
Lementek a pályára ahol Davidet ünnepelték.
-Szép volt David!-csapott Bily David tenyerébe.
-Jaja szép volt!-helyeselt Bella.
Emily cak állt és nem tudott mit mondani. Megint elfogta őt a rosszul lét. Azt hitte itt helyben összeesik.
-Ügyes voltál David. -nyögte ki nagy nehezen Emily.
-Ó köszi Mily.
-Milynek szólított úristen!-gondolta magában Emily.
-Mi megyünk a Meki gyorsétterembe. Nincs kedvetek velünk jönni?-kérdezte David.
-De persze szívesen megyünk!-válaszolt Bella.
Emily csak bólogatott.
-Szuper! Akkor 10perc múlva itt tali.
-Oké.-egyezett bele Bella.
David gyorsan elfutott az öltözőbe és 5perc múlva már ott is volt.
-Na sziasztok mehetünk?!-kérdezte David
-Többieket nem várjuk meg?-mondta Bella.
-Azt mondták majd jönnek. Na de gyertek menjünk.
 Elindultak a Meki gyorsétterembe. Útközben beszélgettek nevettek jól elvoltak. Amikor odaértek David kinyitotta a lányok előtt az ajtót.
-Wáó David te tudsz ilyen is lenni?-kérdezte meglepődve Bella.
-Igen!-válaszolta büszkén David.
Bementek és leültek egy asztalhoz. Rendeltek 3 sajtburgert és 3 közepes kólát.
-Hé David srácok hol vannak?-kérdezte Bella.
-Hát nem tudom azt mondták jönnek. Lehet mégse vagy nem tudom nem izgat itt vagytok ti.
-Meghoztam az ételeteket!-jött oda a pincér.
-Köszönjük!-köszönte meg Bella.
Megették a sajtburgereket és megitták a kólát.
-Na de én megyek anyám ki lesz akadva hogy már első nap későn megyek haza.-mondta Emily.-Na sziasztok!
-Hé férj Emi én is megyek. Na szia David.
-Ó oké sziasztok!
És a 2 lány elindult hazafele. Útközben befordultak a Bernson utcába.
-Juuj képzeld el van itt egy ház nem is ház inkább kastély! És állítólag az előző lakosai vámpírok voltak! Tök durva nem?-mesélt Bella.
-Juj de!-mondta Emily.
Elmentek a kastély mellett Emily megállt és nézte az egyik ablakot.
-Mily mit csinálsz?-kérdezte Bella.
-Nézd! Ott fent!-mutatott Emily az egyik ablakra.-Ég a lámpa!
-Wáóó tényleg! De hát akkor ez azt jelenti hogy új lakók költöztek ide! De ki az a hülye aki ide költözik egy ilyen házba?
-Hmm lehet vámpírok!
-Jaj de hülye vagy!
-Hát de most gondolj bele. Ki venné meg ezt a házat?
-Hmm..igazad van. Na menjünk.
Aztán elindultak hazafelé. A Bernson utca végén szét valltak. Emily jobbra, Bella pedig balra ment.
-Na szia Mily! holnap reggel 8.15-kor itt tali?
-Oksa! Szia.
Aztán Bella hazaindult. Emily még nézte azt a különös kastély, és gondolkozott, hogy vajon tényleg vámpírok lakják? Aztán ránézett a telefonjára és látta hogy 19.00 volt.
-Á anyámék kinyírnak!-és elkezdett futni hazafele.
Mikor hazaért és kinyitotta az ajtót, az apja és az anyja álltak az ajtóban.
-Szia kicsim! Mégis merre voltál? Halálra aggódtunk magunkat anyáddal!-mondta az apja, Paul.
-Bocsi, csak meccset néztem meg elmentünk kajálni.
-De akkor is van telefonod!
-Jól van apa bocsi.
-És milyen volt a suli? Vannak már barátaid?-kérdezte lelkesen az anyja, Carla.
-A suli? Túl éltem. Barátaim? Max. 2. Na de megyek nem kérek vacsorát most ettem sziasztok!
Azzal felment a szobájába. A táskáját ledobta a földre és elővette a könyveit, hogy tanuljon. De a tanulás helyett David járt a fejében. David a menő, bunkó, mégis helyes gyerek. Eltervezte, hogy holnap beszélni fog vele. Aztán eszébe jutott a kastély.
-Talán tényleg vámpírok költöztek oda?-kérdezte magától Emily. -Á dehogy is. Vámpírok csak a filmekben vannak.
Aztán nagy nehezen neki fogott a tanulásnak és a házi feladat írásnak. Aztán felhívta Sallyt.
-Halló?-szólt bele Sally.
-Szia Sally itt Emi beszél!
-Emi! Úristen szia! Na milyen Kalifornia? Pasik helyesek-e?
-Hát az egyik igen. De London sokkal jobb!
-Á és ki az a fiú?
-David Meyers. Bunkó, menő mégis helyes srác.
-Hmm..Na mennem kell szia!
-Oké! Szia! Mondd meg többieknek hogy üdvözlöm őket!
-Persze meg mondom szia!
-Szia.
Lerakta a telefont és elment fürdeni. Utána gyorsan felöltözött a pizsamájába és lefeküdt aludni. Gyorsan beállította a telefonján az ébresztőjét 7.30-ra. Elrakta a telefonját a párnája alá és elaludt.